Olyan világban élünk, ahol a stressz, mint civilizációs betegség mindannyiunk életének része. Sokak számára a feszültség feldolgozásának legkézenfekvőbb módja valamilyen pótcselekvéshez fordulni. Ilyen lehet a stresszevés, vagy más néven érzelmi evés is.
Természetesen a stressz nem újkeletű jelenség; már az őskorban is jelen volt elődeink életében. Létezik egy ‘jó’ stressz, amelyet sokan inkább izgalomként élünk meg, és amely nagyobb erőfeszítésre ösztönöz. Ugyanakkor van ‘rossz’ stressz is, amely szorongást kelt. Az ősember példájánál maradva: lesz-e valami ennivaló, vagy ismét marad az éhezés?
Miért és hogyan alakul ki a stresszevés?
Képzeljük el, hogy egy szörnyen nehéz munkanap végére érünk. Az izzasztó hőség elviselhetetlen, a légkondicionáló elromlott, és az utolsó busz is épp az orrunk előtt húz el. Természetesen az érzelmeink a tetőfokon vannak, feszültebbek vagyunk, mint valaha. Ekkor azonban megcsillan előttünk egy csábító kiút: egy gyorsétterem bejárata. Nagyon valószínű, hogy betérünk, hiszen ‘legalább egyek egy jót’ – mondjuk magunknak. Talán nem is voltunk igazán éhesek, mégis óriási mennyiségű étel kerül a tálcánkra, majd a gyomrunkba. Ez a stresszevés klasszikus esete. Mire az utolsó falat is lecsúszik, a nap már kevésbé tűnik nehéznek, a hőség sem zavar annyira, és a taxira kifizetett összeg miatt sem aggódunk – legalábbis egyelőre.
A stresszevés kiváltó oka nem az éhség; gyakran annak ellenére eszünk, hogy egyáltalán nem vagyunk éhesek. Sokkal inkább egyfajta feldolgozási mód vagy megküzdési stratégia: ilyenkor nem a fizikai éhséget, hanem az érzelmi szükségleteinket próbáljuk kielégíteni.
Stresszhormonok a szervezetben
A szervezetünk minden esetben egészként reagál: ha egy ponton beavatkozunk, annak máshol is érezhető hatása lesz. Stressz hatására megnő a kortizol hormon szintje a testünkben, ami az étvágyat szabályozza (nem pedig az éhséget!). A kortizol egy gonosz kis ördöghöz hasonlóan csábít minket a szénhidrátban gazdag ételek és édességek felé. Amint engedünk ennek a csábításnak, és jóízűen belakmározunk, megemelkedik a szerotonin (ún. boldogsághormon) szintje. Rövid távon valóban boldogabbnak érezzük magunkat, és a hangulatunk egy gyors löketet kap.
Gyors megoldás
A stresszevés kiváltó oka legtöbbször a számunkra kényelmetlen helyzetek feloldása iránti vágy. Nem szeretnék veszekedni a párommal, nem olvasok be a kiállhatatlan főnökömnek, vagy nem állok ki magamért az osztálytársaim előtt. Ezt a feszültséget valamilyen formában ki kell adnom magamból: és a problémák megoldása helyett az ételt “pusztítom el”.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a stresszevés nem a gyengeség jele. Inkább tekintsünk rá úgy, mint egy jelzésre, amely segítségért kiált, hiszen sokan fizikailag is szenvednek az érzelmi evés következményeitől.
Az érzelmi evés lehet tanult viselkedés is
Sok családban előfordul, hogy a gyerekek egy-egy feladat elvégzése után jutalomként édességet vagy ’tiltott’ ételeket kapnak. Az édesség így a szeretet kifejező eszközévé válik számukra. Ezt a hibás táplálkozási mintát gyakran magukkal viszik, és felnőttként is ‘jutalomfalatokkal’ kedveskednek maguknak.
Hová vezet a stresszevés?
Az érzelmi evés során – ahogy azt fentebb is láthattuk – a kalóriában, cukorban és zsírban gazdag ételek dominálnak. Ebből következik, hogy a stresszevés kalóriatöbbletet okoz, ami rövid úton elhízáshoz vezet. Az elhízás pedig növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és más krónikus betegséges kockázatát.
Amikor a szervezetünkbe a szükségesnél több kalóriát juttatunk, az emésztőrendszert is túlterheljük. Az ebből adódó problémák közé tartozhat a puffadás, a reflux, sőt akár az irritábilis bélszindróma is.
Rossz vagyok, mert eszem, és eszem, mert rossz vagyok
A stresszevés közben hirtelen óriási érzelmi fröccs zúdul ránk: a stressz enyhül, és pillanatnyi boldogság kerít hatalmába. Ezt azonban gyorsan követi a megbánás szakasza, hiszen az érzelmi evés elszenvedője tisztában van azzal, hogy amit tesz, az nem helyes. Ez a felismerés újabb stresszt vált ki, amit ismét étellel próbál oldani. A folyamatos túlevés miatti testsúlynövekedés az önértékelés romlásához, végső soron pedig akár a szociális kapcsolatok beszűküléséhez is vezethet.
Betegre ehetem magam?
Röviden: sajnos igen. A stresszevés számos betegség kialakulásáért felelhet. Az érzelmi evés az egészségünk mellett érzelmi állapotunkra is negatív hatással lehet: a vércukorszintünk… A vércukorszintünk ingadozása hormonális problémákat okozhat. A folyamatosan ugráló kortizol- és inzulinszint extra terhelést ró a szervezetünkre.
Az egészségtelen táplálkozás következménye, hogy nem juttatunk elegendő tápanyagot a szervezetünkbe. Táplálkozásunk könnyen egyoldalúvá válhat, így egyes létfontosságú vitaminok és ásványi anyagok hiányozhatnak az étrendünkből. Ennek eredményeként legyengül az immunrendszer, és kevésbé leszünk ellenállóak a betegségekkel szemben.
A folyamatosan szervezetünkbe juttatott magas cukortartalmú ételek gyors vércukorszint-emelkedést okoznak, ezt viszont hatalmas zuhanás követi. A szervezetünk nem ilyen mértékű megrázkódtatásokra van tervezve, ebben rengeteg energiát éget el. Ezt követően természetesen fáradtak és levertek leszünk. Szó szerint belefáradunk az evésbe.
Mit tehet a dietetikus a stresszevés esetén?
Fontos hangsúlyozni, hogy az érzelmi evés alapvetően lelki eredetű folyamat. Ennek megfelelően a dietetikus önmagában csak a hatások mérséklésében tud segíteni, a kiváltó ok megszüntetéséhez azonban pszichológus vagy pszichiáter bevonása szükséges. Ugyanakkor, ha valaki már meghozta a döntést a változtatásra, a dietetikus hatékony támogatást nyújthat számára.
Az évek során kialakult viselkedési minták megváltoztatása nem történik egyik napról a másikra. Mivel a pótcselekvés gyakran nem az ételek ízéről, hanem magáról a tevékenységről szól, a nassolnivalók körének megváltoztatása is segíthet. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen ‘jutalmat’ választunk. Léteznek egészséges megoldások, amelyekkel ugyanazt az örömforrást aktiválhatjuk. A csokoládé vagy gumicukor helyett például a gyümölcs vagy zöldség is jó alternatívát jelenthet.
A dietetikus által összeállított étrend hatékony segítséget nyújt abban, hogy hormonszintünkben ne legyenek hatalmas kilengések. Az alacsony glikémiás indexű ételek stabilabb vércukorszintet tesznek lehetővé, ezáltal nem vágyunk annyira az ételek után.
A mozgás szintén hatékony módszer lehet. Nem kell rögtön maratont futnunk; már heti néhány alkalommal, nagyjából félórás séta is elegendő. Ezalatt nemcsak elkerüljük a nassolást, hanem a mozgással növeljük a kalóriaszükségletünket is. Ráadásul a sport által felszabaduló hormonok csökkentik a stressz-szintet és javítják a közérzetet.
Létezik kiút, de egyedül nem könnyű
A stresszevés vagy érzelmi evés komoly, sokszor alulértékelt tünetegyüttes. Kihívás elé állítja nemcsak a pácienseket, de a dietetikusokat és további szakembereket is.A rövid távon elérhető örömök miatt hosszú távú egészségügyi problémákat vehetünk a nyakunkba. Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy a probléma felismerése és a változtatás megkezdése hatalmas mentális erőt, valamint jelentős érzelmi támogatást igényel.
Természetesen a stresszevésnek is különböző fokozatai léteznek. Érdemes azonban résen lennünk, és figyelmeztetni magunkat, ha egy-egy feszültebb időszakban valamilyen étel fogyasztása drasztikusan megnő. A dietetikussal együttműködve ezekre a helyzetekre is találhatunk megoldást. Mind az életmód, mind az étrend területén léteznek olyan módszerek, amelyek már a komolyabb szakaszok előtt megálljt parancsolhatnak a féktelen evésnek.
